A turn az egyik legnehezebben játszható utca a fix limit holdemben, aminek elsősorban az az oka, hogy a tét itt már duplája a flop előtti és a flop utáni tétnek. Ebből eredően az itt elkövetett hibák már költségesek lehetnek.
Néha helyes lehet egy kistét megadása a flopon határeset lappal mindaddig, amíg hajlandóak vagyunk elengedni lapunkat a turnön, amikor már egy nagytétet kellene megadnunk. Ezért fontos, hogy nyitással vagy passzolással-visszaemeléssel átvegyük az irányítást turnön, ha a flopon mi voltunk az agresszorok, különösen azokban az esetekben, amikor kevés ellenfél ellen játszunk.
Tekintsük át ezeket a szituációkat:
A fix limit holdemben gyakori a flop előtti emelést követő nyitás vagy emelés a flopon, ha eltalált minket az asztal. Az ilyen helyzetekben nagyon fontos, hogy a turnön is agresszívak maradjunk, ha úgy gondoljuk, hogy még mindig miénk a legjobb kéz - néha akár még a turnön érkező kártyától függetlenül is.
Amennyiben pozíción kívül vagyunk egy ilyen leosztásban, két lehetőség közül választhatunk:
Ezzel biztosítjuk, hogy az összes többi, még játékban lévő játékosnak legalább egy tétet meg kelljen adnia ahhoz, hogy láthassa a river kártyát. Főszabályként elmondható, hogy általában érdemes nyitnunk akkor, ha bizonytalanok vagyunk a tekintetben, hogy a többi játékos fog-e nyitni vagy sem.
Ez egy sokkal kockázatosabb játék, amit tényleg csak akkor célszerű megpróbálni, ha biztosak vagyunk benne, hogy valamelyik mögöttünk ülő játékos nyitni fog. Agresszív ellenfelek ellen különösen jól működik ez a taktika, és ilyenkor nagy potokat építhetünk. Ugyanakkor óvatosnak kell lennünk a passzolás-visszaemelés kombinációval az olyan helyzetekben, amikor sor- vagy flösshúzó van az asztalon.
Ha pozícióban vagyunk és erős kezünk van, majdnem mindig nyitnunk kell, amennyiben előttünk mindenki passzolt. A húzókkal váró játékosok így arra kényszerülnek, hogy ismét pénzt tegyenek a potba, ha látni akarják a river kártyát is. Ugyanakkor nem szabad nyitnunk, ha azt gyanítjuk, hogy valamelyik ellenfelünknek bejött a húzója, és most azért passzolt, hogy visszaemelhessen ránk.
Ez egy sokkal bonyolultabb szituáció, mint az előző. Egy gyenge kézzel megpróbálkozhatunk egy blöffel a turnön. Ezt "második töltetnek" nevezik, és az az elképzelés húzódik meg mögötte, hogy dobásra késztetjük ellenfeleinket azáltal, hogy továbbra is erős kezet reprezentálunk. Egy ehhez hasonló taktika alkalmazása előtt érdemes megfontolni a következőket:
A játékosok száma a leosztásban
Általában csak akkor érdemes megpróbálkoznunk a második töltettel, ha mindössze néhány ellenféllel állunk szemben. Minél több játékos van még játékban, annál kisebb a valószínűsége, hogy mindegyikük dobni fog.
Néhány asztal alkalmasabb a folytatólagos nyitásra, mint mások. Például az olyan asztalok, melyek egy magas és több alacsony kártyát tartalmaznak, gyakran alkalmasak a folytatólagos nyitásra. Azonban a több húzót is tartalmazó veszélyesebbek lehetnek, különösen akkor, ha több ellenfelünk van még játékban.
Általában nem célszerű ezzel próbálkozni gyenge ellenfelek ellen, akik hajlamosak a legtöbb kézzel megadni egészen a riverig.
Ha meglehetősen gyenge kezünk van, pozíción kívül a passzolás/dobás a helyes játék. Ugyanakkor pozícióból meg kell fontolni a nyitás lehetőségét, ha előttünk mindenki passzolt.