Játékstílus és pozíció

A Texas holdem alapstratégiája a feszes-agresszív játék. A feszesség az erős kezek megjátszását és a gyengék eldobását jelenti. Az agresszív játékosok nyitnak és emelnek, viszont csak ritkán adnak meg. Az a játékos, aki feszesen és agresszívan játszik, kivárja a jövedelmező helyzeteket, és rendszeresen ki is használja őket. Ezen az alapvető pókerstratégián kívül az is nagyon fontos, hogy információt gyűjtsünk az ellenfelünk játékáról, ezáltal ugyanis jobb döntéseket hozhatunk.

Játssz feszesen!

A Texas holdemben 169 különböző indulólap van, és ezek közül alig néhány az, amely a haszon nagy részét megtermeli, mindenek előtt az olyan nagy párok, mint az  , a és a . A két nagy értékű, azonos színű lapból álló kezek (pl. ) is jelentős hasznot hozhatnak. Persze ilyeneket ritkán kapunk. Sokkal gyakrabban fogunk kapni gyenge lapokat, mint a , vagy szemetet, mint a . Ha gyenge lapunk van, ellenfelünknek pedig erős keze, már az elejétől kezdve nagy hátrányban leszünk. Még a hivatásos pókerjátékosok sem tudnak az ilyen helyzetekből hosszú távon nyereséget kihozni. Éppen ezért fontos még a flop előtt dobni, ha nincs erős indulólapunk.

Ezt a játékstílust hívják feszesnek. Jelentősen leszűkíti a megjátszandó lapokat azokra, amelyekkel előnyt feltételezünk. Egy kilencfős asztalnál a kiosztott lapoknak mindössze a 15-20 %-t kell megjátszani. Ez annyit jelent, hogy öt esetből négyszer flop előtt el kell dobni a lapot. Egyes ellenfelek nem tarják be ezt a javaslatot, és majdnem minden lapot megjátszanak. Ezt a játékstílust lazának hívjuk.

Játssz agresszíven!

A pókerben remek dolog az agresszió. Teljesen mást jelent, mint az élet egyéb területein. A pókerben azt jelenti, hogy gyakran nyitunk és emelünk, de csak ritkán adunk meg. A nyitással és az emeléssel előnyünkre befolyásolhatjuk a játékot. Ezért van az, hogy minden sikeres profi pókerjátékos agresszíven játszik. Nagyon fontos, hogy rendszeresen emeljünk, amikor mi vagyunk jobb helyzetben. Ha ellenfelünk megadja, több zseton kerül be a kasszába, és mi pontosan ezt szeretnénk, mivel nekünk van jobb esélyünk a leosztás megnyerésére. Ha minden ellenfelünk eldobja a lapját, számunkra ez is kedvező kimenetel, hiszen kivédtük annak a kockázatát, hogy elveszítsük a leosztást. Ezzel ellentétben, ha csak checkelünk, kicsi marad a pot, és megadjuk a lehetőséget ellenfelünknek arra, hogy javuljon a lapja.

• Példa:

A lapunk , ellenfelünknél pedig van. A flop és már $10 van bent a kasszában. Top párunk van, amivel jelenleg nyerők vagyunk. Ellenfelünknek gyenge lapja van, de ha a turnre érkezik, sora alakul ki. Nézzük meg a három lehetséges folytatást:

1. Ha nyitunk $5-ral és az ellenfelünk eldobja, nyerünk biztos $10-t.
2. Ha nyitunk $5-ral és az ellenfelünk megadja, a pot nagyobbra hízik. Mivel valószínűleg nyerni fogunk, ez a verzió még jobb számunkra, mintha eldobatnánk az ellenfelünkkel a lapját.
3. Ha nem nyitunk, valószínűleg az ellenfelünk is passzolni fog, és így esélye lesz behúzni egy  -t anélkül, hogy fizetnie kellett volna érte.

Éppen ezért az a legjobb számunkra, ha nyitunk, attól függetlenül, hogy az ellenfél megadja-e vagy sem. Ebben a helyzetben a passzolás hiba lenne.

Vannak játékosok, akik azért nem emelnek, amikor jó lapjuk van, mert nem akarják, hogy az ellenfelük eldobja a lapját. Ennek a neve "lassítás". A lassítás sokszor hibás játéknak bizonyul, hiszen majdnem mindig jobb arra kényszeríteni az ellenfelet, hogy eldobja a lapját, mint esélyt adni neki arra, hogy anélkül nyerje meg a leosztást, hogy pénzt tett volna a kasszába. Ha nagyon gyenge lapunk van, és abban a reményben nyitunk, hogy minden ellenfelünk eldobja, akkor blöffölünk. A blöff lehetősége teszi igazán izgalmas játékká a pókert. Mindemellett a kezdők jobban teszik, ha óvatosak és alig blöffölnek. Legtöbbször egyszerűen csak el kell dobni a gyenge lapokat. Jobban járunk, ha várunk a jó lapokra és emelünk rájuk.